Isten a világosság, a tudatlanság a sötétség. Ahol Isten van, ott nincs tudatlanság.

Éjszaka van és teljes a sötétség. Nincs semmiféle, ami fényt és világosságot árasztana..

Nem látni semmit, de a vágy bennünk van, hogy megértsük a világot, amely körülöttünk van. Nincs semmi támpont, semmi kapaszkodó.


Aztán - nem tudjuk miért -, lassan, nagyon lassan valami körvonalak jönnek elõ, mintha az éj sötétje kezdené elveszteni hatalmát: körvonalazodnak a tárgyak, s minden, ami a világban van.

Megdöbbenünk! Hol voltak ezek eddig? Miért nem tudtam róluk?

Egyre és egyre tisztább vonalak jönnek elõ: egy fa, egy rét, mely teli van virággal, távolban egy házikó, és igy tovább.

Örömünk egyre nagyobb: egy új világ tárul fel elöttünk. Egyre tisztábban és egyre érthetöbben. Egy új világ, melyrõl a sötétben nem is tudtunk.

Nincs többé titok, mindenre fényderül, minden láthatóvá válik.

Mitöl?
Mitöl van mindez?

Mi az oka annak, hogy eltünt a sötétség hatalma, mely ettõl a szépségtõl megfosztva tartott? Mert érzem a szivemben és a tudatommal: ennek oka nem én vagyok.

Honnan a fény?


Isten a világosság, a tudatlanság a sötétség.
Ahol Isten van, ott nincs tudatlanság.


Keltsétek fel a sziv Napját. Érdemes