kalau nástyeva nástyeva nástyeava gatir anyathá

„Énekeld a szent nevet (a kezdő szakaszban), énekeld a szent nevet (a tisztuló szakaszban), biztos, hogy énekelned kell a szent nevet (a felszabadult létállapotban is), állandóan. Káli korában nincs más út (a Satya-yugában ajánlott, aszkétikus yoga gyakorlatok), nincs más út (a Treta-yugában ajánlott bonyolult védikus áldozatok), nincs más út (a Dvápara-yugában ajánlott gazdag múrti-imádat), hogy elérjük a végcélt (személyes társulást az Úrral).” (Brhan-náradíya Purána)

A lelki életben való előrehaladáshoz a védikus írások aszkétikus gyakorlatokat és meditációt ajánlanak a Satya-yugában, az Úr Vishnu elégedettségét szolgáló áldozatot a Treta-yugában, és az Úr gazdag templomi imádatát a Dvápara-yugában, de Kali korában csak az Úr szent nevének zengésével lehet elérni a lelki fejlődést. Ezt számos írás igazolja. Pl. a Shrímad-Bhágavatam (12.3.51) mondja:

kírtanád eva krshnasya mukta-sangah param vrajet

„Kali korában sok a hiba, mert az emberek nagyon sok szenvedésteli helyzetnek vannak kitéve, mégis van ebben a korban is egy nagy áldás: egyszerűen a Hare Krisna mahá-mantra zengésével megszabadulhatunk minden anyagi szennyeződéstől, és így felemelkedhetünk a lelki világba.”

A Nárada-pancarátra a következőképpen magasztalja a Hare Krisna-mahámantrát:

sarva-vedánta-sárárthah samsárárnava-táranah

„Minden védikus tudás lényege – ideértve a háromféle védikus cselekvést (karma-kánda, jnána-kánda és upasána-kánda), a chandákat vagy védikus himnuszokat és félistenek elégedettségét szolgáló folyamatokat – benne van ebben a nyolc szótagban: Hare Krisna, Hare Krisna. Ez az egész Védánta realitása. A szent név zengése az egyetlen eszköz, hogy átkeljünk a tudatlanság óceánján.”

Ugyanígy kijelenti a Kali-santarana Upanishad:

nátah parataropáyah sarva-vedeshu drshyate

„Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna, Krisna, Hare Hare; Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma, Ráma, Hare Hare – ez a tizenhat, harminckét szótagból álló név az egyetlen eszköz, hogy semlegesítsük a Kali-yuga gonosz hatásait. Az egész Védából azt látjuk, hogy a tudatlanság óceánján való átkelésnek nincs más alternatívája, mint a szent név zengése.”

Shrí Mádhvácárya, a Mundaka Upanishadhoz írt kommentárjában idézi a következő shlokát a Náráyana Samhitából:

kalau tu náma-mátrena pújyate bhagaván harih

„A Dvápara-yugában csak a Pancarátriki (múrti-imádat) rendszer szerinti gazdag imádattal lehetett elégedetté tenni Krshnát vagy Vishnut, de a Kali-korban csak azzal lehet imádni és elégedetté tenni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit, ha a szent nevét zengjük.”

Mivel a szent név minden anyagi szenvedéstől meg tudja szabadítani a feltételekhez kötött lelket, sarva mantra-sárának, valamennyi védikus himnusz lényegének nevezik. A szent nevet azonban tiszta bhaktától kell kapni, aki teljes mértékben az Úr szerető, odaadó szolgálatát végzi. Nem adhatja meg az igazi nevet az, akit a vallás csak akadémikus módra érdekel, vagy aki csak a múlandó névért, hírnécért, haszonért és az ártatlan közönség olcsó imádatáért állítja be magát nagy lelki tanítónak.