Forduljunk Krisnához és fohászkodjunk őszinte szívvel:

Teljes alázattal fordulok Hozzád, mert zavarban vagyok, értelmem megtévedt, s nem tudom mi jó nekem, s mi van ártalmamra. Nem tudom, mit tegyek, s mitől tartózkodjam. Kedves Uram, szeretnék meghódolni Előtted, szeretnélek szolgálni Téged, de oly gyönge vagyok, oly elesett és szerencsétlen vagyok, segíts rajtam, kérlek! Mint a mindenki szívében lakozó, vezess el az igaz bhaktákhoz, vezess el az igaz tanítómesterhez, az igaz írásokhoz, s a szívemen keresztül is vezess engem! Milyen könnyű is a lelki élet, hogyha Tőled függünk!

 --------------------------------------------

Mesterünk 1972-ben, Stockholmban találkozott Bhaktivédanta Szvámi tanítványaival. Ez a találkozás olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy 1973-ban Párízsban ő maga is tanítványává szegődött.
Azt a feladatot kapta mesterétől, hogy prédikáljon a vasfüggöny mögötti szocialista országokban.

Ez nagyon nehéz és kockázatos feladat volt akkoriban, hiszen a szamizdat irodalom, és az idealista eszmék terjesztése komoly veszélyekkel járt. Kalandos útjainak híre messze földön híressé tette. Szívügye azonban mindig is szülőhazája, Magyarország volt. 1976-tól kezdődően rendszeresen látogatott haza.

Az első magyar vaisnavák az ő irányítása alatt szervezték tevékenységüket. 1978-ban ( Khesigat) az akkor még fiatal magyar vaisnava közösség néhány tagjával Mohács mellett megvásárolt egy tanyát. A cél egy olyan lelki központ létrehozása volt, ahol az emberek harmóniában élhetnek a természettel, és szabadon gyakorolhatják vallásukat.

A másodikként létrehozott kis közösség 1979-ben, Nandafalva szépen működött, s az évek alatt természetes módon egyre gyarapodott is. Sokezer ember fordult meg itt azóta, és tapasztalta meg a hely különleges atmoszféráját. A több ezer éves filozófia ősi bölcsességét, a füstölők egzotikus illatát, az indiai vegetáriánus konyha ízeit, és a házigazdák kedves vendéglátását.

Mesterünk 1985-ben a vaisnava szerzetesrendbe lépett, szerzetesi neve

 Bhakti Abhaj Naraján Swámi

1993-ban bekövetkezett haláláig számos tanítványt fogadott el.
Lefordította magyarra és kiadta a Bhagavad Gítát, és több más vaisnava könyvet. Két folyóiratot is útjára indított. A Kagylókürt egy országosan terjesztett kulturális folyóirat, a Gangesz pedig a vaisnava filozófiát mutatja be. Mindkét kiadvány a mai napig is létezik. Utolsó éveiben a pécsi JPTE filozófia tanszékén vaisnava filozófiát és szanszkrit nyelvet tanított.
Jelenleg számos nagyvárosban működnek központok, ahol a vaisnavák és barátaik találkozhatnak.