Részlet A Védanta Szutrából.

A Védánta Szutrák utolsó aforizmája azt sejteti, hogy a Hang visz el bennünket abba a birodalomba, ahonnan nem lehetséges visszatérni a tudás ösvényén.

A továbbiakban bemutat egy, a Transzcendenciához vezető folyamatot, amelybe senki idegen nem hatolhat be, nem hozhat létre ellenpártot, amely az ott tartózkodót rávehetné arra, hogy forduljon el transzcendentális végcéljáról.

Nem indolens lénynek való ez a hely, hogy megbénítsa a végtelenbe előrelendítő cselekedeteit azzal, hogy megszakítja kapcsolatait az átmeneti, sötét és nem kívánatos elemmel.

A lelki törekvés célja a Transzcendentális Név állandó éneklésével teljesül, és semmi más folyamat nem orvosolhatja a világi élvező érdemtelen helyzete elfogadásának baját. Az egész vallási életünknek oda kell vezetnie, hogy a transzcendentális Hang eszközévé váljunk. Csak az segíthet az embernek, hogy megszabaduljon a korlátozott, múlandó objektumok iránti ragaszkodásától, ha állandóan ezt a Hangot hallja egy transzcendentális hívő ajkairól.