Vallás vagy lelkiélet? Egyházak vagy önmegvalósítás?

Nem kell azonban nyilvánosan elismert vezetőnek lennünk, és semmilyen szervezett vallást vagy filozófiát nem kell követnünk ahhoz, hogy elérjünk egy kis harmóniát.

Sőt, ha elfogadunk valamilyen szervezett életmódot vagy mások által kiötlött gondolkodási rendszert, mindig fennállnak olyan súlyos veszélyek, mint "az alapító imádata", emocionalizmus (vak feltételezéseket teszünk a magunkévá, csak mert azokat valaki igaznak mondta), valamint saját intuíciós és érvelő képességünk elsorvadása.

A szentírásaik tekintélyére alapozó, szervezett vallások statikusak, nem tudnak haladni a korral, nem alkalmazkodnak a változó körülményekhez; a papok és a vezetők hajlamosak arra, hogy anyagi érdekeltségeket szerezzenek, büszkeségből, hatalmi vagy egyéb helyzetüknél fogva; gyakran kórosan szembefordulnak más, és talán jobb szempontokkal.

Sokkal jobb, ha magunk gondolkodunk és okoskodunk egy adott alapról, amely szintén lehet a saját alkotásunk, de egy megvilágosult forrástól is kölcsönözhetjük, hozzáigazíthatjuk mindenkori körülményeinkhez. De egy vallásban vagy filozófiában a lényeg az, ami érték -nem a cifrázások.