Volt egyszer egy fiú, akinek rossz természete volt. Apja adott neki egy zacskó szöget, és azt mondta neki, hogy valahányszor elveszíti a türelmét, verjen be egy szöget a kerítésbe. Az első nap végére 37 szög állt ki a kerítés fájából. A további napokon fokozatosan egyre kevesebb.

A fiú érezte, hogy sokkal könnyebb uralkodnia magán, amíg kalapál. Egyszer csak eljött a nap, mikor nem veszítette el többé a türelmét. Mikor ezt elújságolta apjának, azt a tanácsot kapta, hogy mostantól minden olyan napon, mikor megőrzi nyugalmát, húzzon ki egy-egy szöget.

Teltek-múltak a napok, és egyszer csak azt mondhatta a fiú az apjának, hogy nem maradt egyetlen szög sem a fában. Az apja erre így felelt:
- Jó munkát végeztél fiam, de nézd csak a szögek nyomait. A kerítés többé sosem lesz olyan, mint korábban volt. Mikor valamit haraggal mondasz, az nyomot hagy, akárcsak a szög a fában. Olyan, mint mikor kést döfsz valakibe. Mindegy hányszor kérsz bocsánatot, a seb megmarad. A rossz szó megsebez, és az ugyanolyan fájdalmas, mint a fizikai sérülés.